Otthonról hazamegyünk

vasárnap, június 25, 2017


KÁRPÁTALJA: ÁRPÁD NÉPÉNEK ÚTJÁN Terepjáró teherautókkal a Tisza-forráshoz

Időpont(ok):
2017.07.04-09. (6 nap, 5 éj)
Ár: 65.000 Ft/fő
Időpont(ok): 2017.07.04-09. (6 nap, 5 éj) Ár: 65.000 Ft/fő 1. nap: Vaja, Rákóczi-kiállítás. Penyige: Lekvárda, Túristvándiban vízimalom, Szatmárcseke Kölcsey síremléke. Tiszacsécsén Móricz-emlékház, Orosziban kárpátaljai irodalmi est. 2. nap:  Beregvidék fővárosa: Beregszász. Munkács: a vár és a szép belváros. Szolyva: „Málenkij robot" emlékpark. Vereckei-hágó, Árpád-vonal-bunker, honfoglalás emlékmű. 3. nap: Szinevéri-tó, csodaszép tengerszem. Alsókalocsai ruszin skanzen. 4.…

KÁRPÁTALJA: ÁRPÁD NÉPÉNEK ÚTJÁN Terepjáró teherautókkal a Tisza-forráshoz

A DÉLI FRONT MAGYAR GOLGOTÁJA - A DOBERDÓI-FENNSÍK ÉS AZ ISONZÓ-VÖLGYE Szlovénia és Olaszország

    
 
Időpont(ok):
2017.08.03-08. (6 nap, 5 éj)
Úti cél: Európa magyar szemmel
Út jellege: Természet, Túrázás, Felfedezés, Hagyományőrzés, Városnézés, Történelem, Úttörő, Túra/kultúra út, Kulturális utazás, Nyaralás
Ár: 79.000 Ft/fő
Egyágyas felár: 22.500 Ft/fő
Gyermek kedvezmény (12 év alatt): 10.000 Ft
Családi kedvezmény (min. 3 családtag): -5 %
Anya gyerek kedvezmény: 10%
Útvonal: Bp., M7-es, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Maribor
Felszállási helyek: Budapest, Székesfehérvár, útvonalba eső települések, pihenőhelyek.

25 doberdo 21.nap: Júliai-Alpok az egykori itáliai – osztrák határ vonala. A Predil-tó feletti magaslaton álló Batterie Predilsattel erődítmény. Log pod Mangartom, A Kluze-erőd, Hermann-erőd. 
2. nap: A caporettoi áttörés emlékhelye: Kobarid, és az itteni osszárium. Az Isonzó szurdokvölgye, Kozjak-vízesés, majd a Napóleon-hídon keresztül a híres múzeumig. Délután a Tolmin-szurdokban kirándulunk: Ördög hídja, Dante barlangja és a Zadlaščica-szurdok.
3. nap: A javorcai Szentlélek kápolna: Kisbusszal a gyalogsétány elejéig, ahonnan tovább sétálunk a szecessziós stílusú kápolnához. Javorca talán a legszebb emlékhely az olasz fronton. Délután túra a Júliai-Alpok bérceire. Könnyű kirándulás után érjük el a Kolovrat csúcsát, ahonnét a Júliai-Alpok teljes hegyvonulata a lábunk előtt hever. 
4. nap: Görz: a kettéválasztott város. Doberdó, ahol minden egyes kőhöz vér tapad: 47 ezer fiatal magyar halt tragikus, szörnyű halált. Itt találjuk a magyar kápolnát, katonai temetőt, a magyar vezérkar egykori kavernáját, katonai erődöket és alagutat két múzeummal. San Martino del Carsoban: Nagy Háború Múzeuma. Monte San Michele az isonzói csaták legvéresebb színtere. Visintiniben megtekintjük a Cappella Ungheresét, a felújított magyar kápolnát. Fogliano di Redipuglia katonatemető.
5. nap: Duino-i várkastély a tengerparti sziklaormon, délután tengerparti szabadidő, fürdési lehetőség. Trieszti séta a Piazza Unita D’Italián, illetve a Corso Italián. Vacsora Triesztben, szállás Monfalcone közelében.
6. nap: Rostás Pál huszár szobra Budanje faluban. Ljubljanica-parti történelmi belváros. A „szlovén Akropolisznak” is becézett várban megtekintjük Batthyány Lajos emléktábláját is, akit 1849. május 5 és július 23 között tartottak itt fogva.

    

„Doberdó!... Fogalommá vált név s mégis azt hiszem, legtöbben távolról sem sejtik, miért és milyen körülmények között vált azzá” – írta József főherceg, hadtestparancsnok visszaemlékezései előszavában. Doberdó, akárcsak Isonzó, a magyarság számára különös jelentéssel bír: a száz éve zajlott véres csaták emlékét idézi, s egyben a magyar katonák hősies helytállását.

Az olaszok „átállása”

Bár Olaszország az első világháború előtt Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia katonai szövetségesének számított a Hármas Szövetség megkötése (1882) óta, ám a századelőn megerősödő expanzív, irredenta törekvései miatt ellentétbe került a Monarchiával. A fiatal olasz királyság igényt formált az osztrák császárság olaszok lakta területeire, elsősorban Dél-Tirolra, valamint a Monarchia legnagyobb kikötőjére, Triesztre és a környező partvidékre, Görz és Gradisca vidékére, továbbá az Isztriai-félszigetre és Dalmácia egy részére. Ezzel együtt meg akarta erősíteni adriai pozícióit és balkáni befolyásra is törekedett. A háború kitörése után az olaszok semlegességi nyilatkozatot tettek, majd a „nemzeti önérdek”, a nyíltan hirdetett sacra egoismo megvalósítása érdekében 1914 őszén, miután megszállták az anarchiába süllyedt Albánia déli részét, hivatalosan bejelentették igényüket Dél-Tirolra, s elkezdték az alkudozást a központi hatalmakkal, hogy területet nyerhessenek a katonai semlegesség fejében. Közben pedig a háttérben az antanttal egyezkedtek.

A már két fronton is harcoló, az orosz fronton súlyos veszteséget elszenvedő Monarchia 1915 tavaszán – a németekkel egyeztetve – már hajlott arra, hogy az újabb front elkerülése érdekében Dél-Tirolt átengedi az olaszoknak, de az utóbbiak emelték a tétet, s Dél-Tirol mellett már Triesztet és a dalmát-szigeteket is követelték. Végül megegyeztek a jóval többet ígérő antant hatalmakkal, akik az 1915. április 26-án aláírt titkos londoni egyezményben minden lényeges olasz területi igény teljesítését rögzítették, sőt még a felosztani tervezett Török Birodalomból is ígértek területet nekik. Cserébe az olaszok azt vállalták, hogy egy hónapon belül a Monarchiát megtámadják. Csak ezt követően, május 3-én mondták fel a Hármas Szövetséget, majd május 23-án hadat üzentek a Monarchiának. A hír váratlanul érte az osztrák és a magyar közvéleményt, és nem kis felháborodást váltott ki az „áruló taljánok” magatartása. A politikusokat kevésbé lepte meg az olaszok átállása.

Az olasz-front és az Isonzó-vonal

A 35 hadosztállyal felvonuló olasz seregek a hadüzenet idején többszörös túlerőben voltak, mivel Tiroltól az Adriai-tengerig a Monarchia csak 6 hadosztállyal rendelkezett a térségben, s ezek egy része is kiképzetlen katona volt, akiket sebtében vezényeltek a határvidékre az „olasz veszély” miatt. Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke, a túlerőben lévő, s várhatóan offenzíven fellépő olaszokat mélyen beengedte volna a birodalomban a mai Szlovénia területén (Krajna tartományig), s innen, valamint Tirolból kiindulva tervezett ellentámadást a későbbiekben a szerb frontról és Galíciából átvezényelt csapatokkal. Ezt a tervet a felső katonai vezetés nem fogadta el, s Hötzendorfnak is be kellett látnia, hogy jó ideig nem fog elég katonai erő rendelkezésre állni egy átfogó támadáshoz, ezért az olaszokkal szemben védekezésre kell berendezkedni. A délnyugati front vagy másképpen olasz front parancsnokának a Habsburg-ház egyik legtehetségesebb tábornokát, a vezérezredessé előléptetett Jenő főherceget nevezték ki, aki 1915 júniusáig a balkáni csapatok főparancsnoki tisztét is betöltötte. A főherceg a határszakaszt és a rendelkezésre álló haderőt is három részre osztotta: tiroli, karintiai és Isonzó-menti csapatokra, méghozzá oly módon, hogy mivel az északi magas hegyek nehezen átjárhatók voltak, a védelem súlypontját a délen nyitott Isonzó-völgyre helyezte, s a katonai erők felét ide irányította. A karintiai csapatokat a magyar Rohr Ferenc lovassági tábornok vezette, míg az Isonzó-front parancsnokává a horvát Svetozar Borojević von Bojna gyalogsági tábornokot nevezték ki, aki az 5. osztrák-magyar hadsereget irányította a térségben.
Az olaszok szerencsére legendásan felkészületlenek voltak a háborúra, mivel a politikai és a katonai vezetésük a hadüzenet előtt alig egyeztetett, s Luigi Cadorna vezérkari főnök parancsnoksága alatt vezetési és szervezési hibák sorát követték el. A haditerv szerint az Isonzó felé támadó olasz hadseregnek a folyó átlépése után kettős irányba, egyrészt Laibach (Ljubljana) és a Dráva-vonal, másrészt Trieszt és az Isztria felé kellett volna tovább nyomulnia. Ám a hadüzenet után két hétig tétováztak, kihasználatlanul hagyták többszörös erőfölényüket, s időt adtak a másik félnek, hogy csökkentse létszámbeli hátrányát csapatok átcsoportosításával, s hozzá kezdhessen védelmi rendszere kiépítéséhez. Az osztrák-magyar haderő, melynek felét magyar katonák alkották az Isonzó-fronton, a folyó északi és középső szakaszán a keleti oldalon húzódó magaslatokat foglalta el, kivéve a tolmeini és a görzi hídfőt, ahol előretolták állásaikat a folyó nyugati oldalára. Mivel a folyó déli, 15 km hosszú ívét mindkét oldalról sík vidék határolta, ezért itt keletebbre, a Doberdó-fennsíkon építették ki az első védelmi vonalakat az itt harcoló, túlnyomórészt magyar ezredek. A katonadalokból jól ismert Isonzó és Doberdó neve nemcsak a magyar hadtörténet lapjaira került fel, hanem bevésődött a népi emlékezetbe is. Leginkább persze azokhoz a városokhoz és körzetükhöz fűződnek eleven emlékek – például Budapesthez, Temesvárhoz, Szegedhez, Debrecenhez, Nagyváradhoz, Székesfehérvárhoz – ahonnan bevonultak a frontszakaszt védelmező katonák.

Isonzó
Az Isonzó folyó (olaszul Isonzo, németül Sontig, szlovénül Soča) a Júliai-Alpokban ered, 1100 méteres magasságban. Innen déli irányba kanyarogva folyik a mai olasz-szlovén határral párhuzamosan, Kobarid (Caporettó), Tolmin (Tolmein), Nova Gorica, Gorizia (Görz) és Gradisca városokon keresztül az Adriáig. A folyóról kapta nevét az első világháború Isonzó-frontja. A folyó Szlovéniához tartozó, gyors folyású szakasza Európa egyik legszebb vadvize és a raftingolók paradicsoma. Görztől északra 500-600 méteres, meredek hegyoldalak követik, majd a hegyek egyre magasodnak, s Tolmeintől északra már a kétezer métert is meghaladó csúcsok alpesi láncolatot alkotnak, ami lehetetlenné tette ezen a szakaszon a gyors, áttörő hadműveleteket az olasz csapatok részéről. Az olasz támadások ezért a Görztől délre eső – akkor a Monarchiához, ma Olaszországhoz tartozó – alsó szakaszra koncentrálódtak, ahol az osztrák-magyar csapatok védvonalaikat kiépítették, főként a Doberdó-fennsíkra támaszkodva.

Doberdó
A terület névadója a fennsík déli részén található Doberdó település, mai hivatalos olasz nevén Doberdo del Lago. A korábbi szlovén falut az isonzói harcok kezdetén a Monarchia egységei kiürítették, majd a 6. isonzói csatában az olaszok földig rombolták. A Doberdó-fennsík a Karszt-fennsík (olaszul Carso, szlovénül Kras, németül Karst plateau), nyugati része, melyet a Vallone-völgy választ el a tőle keletre fekvő Komeni- (Comeni-) fennsíktól. Katonai jelentőségét az adta, hogy az Isonzó-front déli szakaszának első védvonala a fennsík 150-200 méterre emelkedő karsztos domboldalaira települt. A Karszt-fennsík kopár kövein, a fennsík védelmének legkritikusabb pontjain több mint egy éven át magyar katonák ontották vérüket, miközben a legnehezebb körülmények között, hősiesen védték állásaikat.

A túrára bakanccsal vagy túrázásra alkalmas lábbelivel érdemes készülni, esőkabát legyen nálunk!

.

Utazást, szállást, bőséges reggelit és vacsorát végig (kivéve 4-5. este, itt a tengerparton egyénileg), honismereti vezetést

Honismereti vezető: Bíró Gábor, történelem tanár, az olasz front kiváló ismerője.

1. nap: 6:00-kor indulunk Budapestről, 7.00-kor Székesfehérvárról (útirány: M7, Nagykanizsa). A Júliai-Alpok az egykori itáliai – osztrák határ vonalát képezte. A Predil-tó feletti magaslaton álló Batterie Predilsattel erődítmény az osztrák-magyar védvonal része volt. Log pod Mangartom: amíg a „Kaiser Franz Josef I. Hilfsstollen” akna bejárata a régmúlt idők békevilágát, a közeli bosnyák katonai emlékmű viszont már az első világháború szörnyűségeit idézi. A Kluze-erőd mellet az FJI monogram I. Ferenc Józsefnek állít emléket. Innen egy könnyű sétával közelítünk a sziklateraszon álló Hermann-erőd félelmetes falaihoz.

2. nap: A caporettoi áttörés emlékhelye: Kobarid. Történelmi és természeti látnivalóit a Történelmi Tanösvény fűzi össze egy könnyen bejárható élménygazdag séta formájában. Meglátogatjuk a kobaridi osszáriumot, amely a két világháború között, Mussolini parancsára készült. Az Isonzó meseszép szurdokvölgyén keresztül vezet utunk. A valószerűtlenül türkizkék folyón egy 52 méter hosszú fahídon kelünk át, így jutunk a lélegzetelállító Kozjak-vízesésig, majd vissza a Napóleon-hídon keresztül a híres múzeumig. Délután a félelmetesen szép Tolmin-szurdokban kirándulunk: Ördög hídja, Dante barlangja és a Zadlaščica-szurdok. Szállás Tolminban.

3. nap: A javorcai Szentlélek kápolnához kirándulunk. Kisbusszal felkaptatunk a gyalogsétány elejéig, majd innen kényelmes tempóban sétálunk tovább a festői környezetben emelt, szecessziós stílusú kápolnához, melyet 1916-ban a harcok közepette közadakozásból épített a 3. osztrák - magyar hegyi dandár az elesett bajtársak emlékére. Javorca talán a legszebb emlékhely az olasz fronton. Délután könnyű túrát teszünk az"olaszok hegygerincére" a Júliai-Alpokban. A mindenki által teljesíthető kirándulás után érjük el a Kolovrat csúcsát, ahonnét csodálatos panoráma tárul elénk: a Júliai-Alpok teljes hegyvonulata a lábunk előtt hever. 

4. nap: Görz: a kettéválasztott város. Meglátogatjuk a város történelmi központjában álló múzeumot, majd felkapaszkodunk az olasz oldalon magasodó ősi várba, ahonnan a Habsburg család anyai ágon elindult. Doberdó az a hely, ahol minden egyes kőhöz vér tapad: 47 ezer fiatal magyar halt e kopár, stratégiai jelentőségű fennsík védelmében tragikus, szörnyű halált. Itt találjuk a magyar kápolnát, katonai temetőt, a magyar vezérkar egykori kavernáját, katonai erődöket és alagutat két múzeummal. San Martino del Carsoban: Nagy Háború Múzeuma. Az akkor 19 éves Márton Áron, későbbi nagy hatású erdélyi püspök, bő nyolc hónapi harctéri szolgálat után 1916. július 19-én sebesült meg a doberdói fennsíkon. A Hozzá kapcsolódó emlékhelyet is felkeressük. Monte San Michele az isonzói csaták legvéresebb színtere: az 1915-1916-os „mészárlásra” mind a tetőn, mind a hegy oldalában felállított számtalan emlékkő utal. Visintiniben megtekintjük a Cappella Ungheresét, a felújított magyar kápolnát, melyet 2009-ben Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében avattak fel. Fogliano di Redipuglia katonatemetője: "Itt fogadta be a győztes Itália testvéri szeretete az ismeretlenség fényében az osztrák - magyar hadsereg 7000 vitézét akik a hazájukért estek el." Redipuglia: „Ezen a csúcson testvéresültek a halálban olaszok és magyarok, akik az életben hű kötelességteljesítéssel harcoltak.” Szállás Monfalconeben.

5. nap: Megtekintjük a tengerparti sziklaormon épült Duino-i várkastélyt, amelynek alapja egy római kori erőd. A vártoronyból gyönyörű látványt nyújt a tenger. Délután tengerparti szabadidő, fürdési lehetőség. Trieszti séta a Piazza Unita D’Italián, a tengermenti sétányon, illetve a Corso Italián, a történelmi események, felvonulások színhelyén. Vacsora Triesztben, szállás Monfalcone közelében.

6. nap: Budanje faluban áll Rostás Pál huszár szobra, aki 200 éve halált megvető bátorsággal szállt szembe a túlerőben lévő napóleoni sereggel: hatvan francia gyalogos és hét lovas ellen kelt fel az 5. Radetzky-huszárezred közhuszára. Monfalcone csak 7 óra buszút Budapesttől, így bőven van időnk a „Szerelem városának”, vagy a lépten-nyomon visszaköszönő címeréről „a Sárkány városának” is nevezett szlovén főváros felfedezésére is. A Ljubljanica-parti történelmi belváros a meleg nyári napokon is rabul ejt fiatalos lazaságával, könnyed életszeretet árasztó romantikus hídjaival, számtalan folyóparti kiülő helyével. A „szlovén Akropolisznak” is becézett várban megtekintjük az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos emléktábláját is, akit 1849. május 5 és július 23 között tartottak itt fogva. Érkezés Budapestre kb. 22 órakor.

3 éj Tolminban vagy Bovecben, ill. 2 éj Ronchi dei Legionariban (Monfalcone közelében), kiváló panziókban

doberdo

Útkereső

Úti cél

Út jellege

Hónap

Felszállási helyek

Letölthető katalógus

Határtalanul

banner hatartalanul

csapatepites

Partnereink

 

moszepkanadamagyar

trm banner

erdelylogo

polgarokhaza.hu
szekelyfold info 
 
 pusztina
 
teka alapitvany 

 Erdély és Székelyföld

Tóvidék.ro
 
 
 
 

 

 

 



 

 

 

 




Köszöntő

„Mert ne feledd:
magyarnak lenni
büszke gyönyörűség!"


TOVÁBB >>


koszonto

Utazási utalvány

Bannerkicsi

Hírlevél




Partnereink

karpatutazo

uduleserdelyben

www.kallos.org.ro

moldvai csangomagyarok 2

connect dots butterfly page

cserekert

orzokor